Kedves Olvasóim!  Már az év kora tavaszán beharangoztam Önöknek, hogy írni fogok a Barker hipotézisről. Nézzük mi is ez? David Barker a southamptoni egyetem epidemiológia professzora 1995-ben a British Medical Journal hasábjain fogalmazta meg a később róla elnevezett Barker hipotézist. Idézve akkori szavait: már 20 éve elsőként igazoltak, hogy az alacsony súllyal született emberek sokkal nagyobb kockázattal bírnak a koszorúér betegség kialakulása szempontjából.

Mai írásomban ismét a zsírszövet által termelt hormonok szerepéről beszélnék , ezúttal a magas vérnyomás kialakulásában , mely ugye szorosan kötődik a rettegett érszövődményekhez . Kis írásomhoz az alapot a Clinical Endocrinology márciusi számában megjelent közlemény adta . A magas vérnyomás és az elhízás ma két oly rettegett és világszerte elterjedt szörnyeteg , melynek már az említése is psychologiai fenyegetettséget kelt széles néprétegekben .

A vérkeringésről szóló írásaim utolsó részének hagytam azoknak a hormonoknak a tárgyalását , melyeket maga az érrendszer és a szív termel a saját szabályozására és részt vesznek a vérnyomás és a vértérfogat , vérátáramlás regulálásában . Kiemelném a vérnyomásemelő hatású ,az ér belső felszinét borító , úgynevezett endothelsejtek által termelt endothelineket és a vese által szabályozott angio-

tensin 2- t , mint aminosavakból álló peptid hormonokat ,valamint az érrendszert , a szivet és az agyat a túlterheléstől védő vérnyomáscsökkentő hatású natriuretikus faktorokat , melyek szintén peptidek , de komoly szerepet játszik az erek tónusának szabályozásában a már tárgyalt aminosavanyagcsere végtermék , a nitrogén monoxid (gondoljanak a Viagrára ), valamint két zsírszerű anyag , mely a prosztaglandinokkal rokon , a tromboxane és a prosztaciklin .