Kedves Olvasóim!  Már az év kora tavaszán beharangoztam Önöknek, hogy írni fogok a Barker hipotézisről. Nézzük mi is ez? David Barker a southamptoni egyetem epidemiológia professzora 1995-ben a British Medical Journal hasábjain fogalmazta meg a később róla elnevezett Barker hipotézist. Idézve akkori szavait: már 20 éve elsőként igazoltak, hogy az alacsony súllyal született emberek sokkal nagyobb kockázattal bírnak a koszorúér betegség kialakulása szempontjából. Ma ez széleskörű elfogadást nyert és több munkacsoport által bizonyított.  Jelenleg is széleskörű  intenzív tanulmányozása folyik annak, hogy a terhesség alatti anyai táplálkozásnak, és ez által a magzat táplálásának mind a magzati életben mind a korai gyermekkorban befolyása van a szív fejlődésére.  Fontos a táplálék összetétele az un. makro és mikro nutriensek aránya (makro nutriensek a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok, a mikro nutriensek pedig a nyomelemek). Maga a kérdéskör óriási hordereje nem vitatható, miután a fejlődő országokban millió szám élnek krónikusan alultáplált nők, de rengeteg hiedelem és a legvadabb diétás elképzelések jelennek meg, főleg a különböző internetes fórumoknak köszönhetően, a fejlett országokban, így hazánkban is. Az első tudományos közlés 1934-ből származik. Kermack statisztikák alapján igazolta, hogy a bármilyen okból bekövetkező halálozási arány csökkent mind az Egyesült Királyságba mind Svédországban 1751 és 1930 között. A javuló gyermekkori életkörülményeknek tulajdonította ezt. Barker megfigyelései alapján az Egyesült Királyságban 1968 és 1978 közötti szív-érrendszeri és az agyi történésekből fakadó megbetegedések száma nagyon szoros összefüggést mutatott az 1921 és 1925 közötti  ujszülöttkori halálozási adatokkal ezt követően közölte le, hogy a különböző környezeti hatások, melyek  gátlólag hatnak a magzat  intrauterin növekedésére és fejlődésére, megnövelik az ischaemiás szívbetegség felnőttkori előfordulási kockázatát. Ez akkor volt különösen igaz, ha nem csak a születési súly, hanem az egyéves korban mért testsúly is jelentősen elmaradt a normálistól. A későbbi intenzív kutatások megerősítették ezeket a feltételezéseket, így a ma metabolikus szindrómaként elhíresült jelenséget „small baby” szindrómaként is nevezhetjük. Tulajdonképpen a születést megelőző, nem optimális méhen belüli környezet befolyásolja a különböző szervek kialakulását és funkciójuk beprogramozódását. Önöknek ez már nem lehet új, hiszen több írásomban említettem a DNS metiláció és az epigenetikai programing jelentőségét. Ha a számítástechnika nyelvénél maradunk: a DNS állomány adja a sejt hardverét, melyre az anyai szervezet építi rá a szoftvert, részben az anyai szervezetbe bejutó és a magzati környezetet is befolyásoló anyagok révén és még számos egyéb módon. Biológiai nyelven szólva egy adott genotípus különböző fenotipusokat eredményezhet. Gondoljanak két kis fenyőmagoncra, az egyiket gondozzuk, öntözzük, a másikon minden nap végigtaposunk, jelentős különbség lesz a két növény fejlődésében, pedig ugyanazt a DNS állományt hordozzák. Tovább menve, Ansgar kísérletei bebizonyították, hogy az anyát érő különböző hatások számos generáción át fennmaradhatnak. A hosszú távú vizsgálatok alapján nem csak az anyai táplálkozás befolyásolja a születendő gyermek súlyát, hanem annak is szerepe van, hogy az anyai szervezet mennyire képes táplálni a magzatot. Nagymértékben függ a méhlepény működésétől, annak oxigén és tápanyag ellátottságától. Az egyes szervek fejlődésében vannak kritikus időszakok, lehet ez csupán néhány nap, az angol szakirodalom Windows néven említi őket, amikor ez kiemelkedő jelentőségű.  Hasonló kicsit a számítógépes winchesterek működéséhez. Mindenki saját tapasztalatból tudja, hogy egy lemezkezelési hiba vagy áramszünet teljesen tönkreteheti a lemez működését, más időpontban viszont a program simán fut tovább, attól függően, hogy mely fázisban érte az inzultus. Az embrionális fejlődés során ki kell hangsúlyoznunk az életkilátások szempontjából döntően fontos struktúrák kialakulását, ilyen pl. a vese alapegységeként jellemezhető nephronok, a szívizomsejtek, a hasnyálmirigy béta sejtjei és a vázizomzat sejtjei.  Legegyszerűbb példaként megemlítem, hogy az ember vesében lévő nephronok száma 227.000 és 1.800.000 közötti ingadozást mutathat különböző emberekben. Ennek megfelelően egyénenként változó, hogy milyen az adott szervnek a tartalék kapacitása. a továbbiakban röviden írnék az egyes sejttípusok fejlődéséről. Az anyai hatások több ponton tudnak beavatkozni a magzati fejlődésbe - meghatározzák a különböző gének működését - ez a már oly sokat emlegetett epigenetikai reguláció.

-hatnak a sejt osztódási ciklusára, befolyásolják a sejtek osztódását és az ezzel párhuzamos  apoptosist, vagy más néven a programozott sejthalált.                                    –hormonok révén befolyásolják a szervek fejlődését -hormonális programing. -befolyásolja a magzati fejlődést a méhlepény állapota is.                                              A továbbiakban néhány szerv fejlődése kapcsán igyekszem illusztrálni ezeket.                A hormonális programozás jelentőségére utal, hogy a születési súly egyenes összefüggést mutat a köldökzsinórban mért inzulin, IGF1 és IGF2 szintjével. A kóros környezeti hatások  a legtöbb esetben az adott szerv sejtjeinek számát csökkenti ,tehát ezek az újszülöttek kevesebb nefronnal , kevesebb szívizomsejttel, hasnyálmirigy béta sejttel és izomsejttel születnek . Ez a mechanizmus összességében a magzat, illetve az újszülött túlélését és életben maradását szolgálja , ugyanakkor a felnőttkori  életkilátások szempontjából kedvezőtlen . Visszakanyarodva első mondataimra, epidemiológiai bizonyítékai vannak , hogy az alacsony születési súly és a felnőttkori magas vérnyomásbetegség között szoros  összefüggés áll fenn . Ennek lehetséges okaként bemutatom a kialakulásban szerepet játszó, ill. potenciálisan szóba jöhető tényezőket. A vezető ok a vese alapegységeinek , nephronjainak a számában rejlik .  Nyilvánvalóan egy 200.000 nephronnal rendelkező ember veseműködése el fog térni egy olyanétól , akinek a veséje 1.000.000 nephront tartalmaz . Mik is a különbözőség okai ? 1. Az alacsony fehérjetartalmú étrend az állatkísérletes adatok alapján csökkenti a kialakuló nephronok számát . Összességében talán nem is annyira a bevitt fehérjemennyiség , inkább a különböző aminosavak aránya a legfontosabb befolyásoló tényező . Több aminosav , így pl. . a methionin  képes metil csoportok leadására , így valószínűleg hiánya is a DNS metilációjának megváltozása útján fejti ki hatását , tehát epigenetikai úton hat . Az  omega 3 zsírsavak bevitele vagy hiánya is befolyásolja a vérnyomás alakulását .  2. Az anyai és magzati alultápláltság , éhezés növeli az anyai és a magzati glukocorticoid , a stressz hormonok szintjét , cortisol pedig befolyásolja a renin angiotensin rendszer működését , mely döntő szerepet játszik a glomerulusok és a nephronok fejlődésében . A  következmény a vese korai érése lesz , mely következményesen kevesebb nephront eredményez . 3 . Állatkísérletes adatok alapján , amennyiben a placenta működése károsodott , pl. . vérellátási zavar következtében , a magzati vesék BCL2  tartalma csökken . Ez a programozott sejthalálban részt vevő fehérje , mely gátolja a sejtek elhalását , tehát un. antiapoptotikus fehérje . Utóbbi hónapokban nagy média karriert futott be Angelina Jolie emlőműtétei kapcsán . Miután a sejtek programozott halálát gátolja , mutációja kapcsán olyan sejtek is túlélhetnek és szaporodhatnak , melyek egyébként elhalnának , így a daganat sejtek is . A magzati vesékben a BCL 2 szintjének csökkenése fokozza az apoptozist , ezáltal kevesebb nephron képződik . A vese működésének  szabályozása a magzati életben tehát több ponton zajlik . Mi mégis a magas vérnyomás kiváltója ? Egyrészt az, hogy kevesebb nephron képződik, ezek természetszerűleg kevesebb konyhasót, ill. nátriumot tudnak kiüríteni. A só szervezetben történő felhalmozódásának, az ún. nátrium retenciónak fontos szerep jut a magas vérnyomás kialakulásában. 1. Növeli a szervezet víztereinek térfogatát, azáltal, hogy a só vizet tart vissza. 2. Az érfalba beépülve a nátrium fokozza az érfal válaszreakcióit különböző idegingerületekre . Ez általában az érfal összehúzódását és ezáltal érszűkületet , következményesen pedig a nyomás megemelkedését eredményezi . Remélem okfejtésem és bemutatásom egy igen kiterjedt és százezreket érintő betegséggel kapcsolatban érthető volt . Úgy gondolom , hogy a téma bonyolultságára és  nehézségére  való tekintettel , most befejezem írásomat . Legközelebb a magzati szív , Langerhans szigetek és béta sejtek  fejlődésével  , az étvágy , a zsírszövet beprogramozódásával ill. . a következményes kövérség kialakulásával foglalkozunk majd. Most szép napot Önöknek !