Nagyon érdekes közlemény jelent meg az ez évi Journal of Clinical Endocrinology egyik számában spanyol szerzők tollából (Antonio Salgado-Somoza, Santiago de Compostela, a közismert zarándokhely neves kórházából) a különböző zsírszöveti hormonok és a szívinfarktus gyakoriságának összefüggéséről. A szív több rétegből épül fel, az izomfal, a szívet burkoló pericardium, vagy szívburok és a kettő között elhelyezkedő zsírszövet. A szerzők zsírszövet hormontartalmát vizsgálták egészségesekben és szívinfarktuson átesett betegekben.

Meglepő felfedezésekhez jutottak, melyek jól mutatják az egyes szövetek egymásra való hatását, melyet paracriniának nevezünk. Ezeket a hormonokat nem egy célszerv termeli, mint a pajzsmirigy vagy a petefészek, hanem egy szövet, amely mindenütt jelen van és a termelődés közvetlen közelében hatnak -ezekről a hormonokról már korábban írtam-. A szerzők a retinol binding protein 4 (A vitamin kötő fehérje) és az adiponectin szintjét, valamint az infarktus gyakoriságot figyelték. Mindkettő a zsírszövet által termelt hormon. Infarktuson átesettek RBP4 szintje kimutathatóan magasabb, mint a koszorúér-betegségben nem szenvedőkben. Ez egyébként egy transzportfehérje, mely különböző kis tömegű zsíroldékony anyagok, pl. az A vitamin szállításában fontos szerepet játszik, de a már tárgyalt számos zsírszöveti hormonhoz hasonlóan szerepet játszik az inzulinrezisztencia kialakulásában is. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy az inzulin által szabályozott cukortranszport fehérje, az GLUT4 (glukóz transporter) szintje alacsonyabb infarktuson átesettekben, mint az abban nem szenvedőkben. Ez az inzulin szabályozása alatt áll és elősegíti a cukor bejutását a szívizomsejtekbe. Néhány tanulmány szerint a helyi zsírszövetnek szerepe van a koszorúér betegség kialakulásában. A szerzők adatai ezt alátámasztani látszanak, és úgy tűnik, hogy a cukoranyagcsere romlása és az infarctus gyakorisága között valamiféle összefüggés áll fenn. Tehát a cukoranyagcsere és az infarktushajlam között összefüggés van. Ugyanakkor egyéb zsírszöveti hormonok kedvezően hatnak a szívizom anyagcseréjére, az infarktuson átesettek adiponectin szintje, amely ugye kedvezően befolyásolja az inzulinhatást, alacsonyabb, mint az egészségeseké (Elvis Teijeira-Fernandez; Sonia Eiras; Antonio Salgado-Somoza; Jose R Gonzalez-Juanatey)

. A kezdeti vizsgálatok alapján elmondható, hogy a zsírszövet által termelt hormonok tanulmányozása igen fontos a betegségek kialakulásának tanulmányozásában, melynek később klinikai jelentősége is lehet. Az is megállapítható, hogy szervezetünkben az egyes szövetek egymás közötti hormonszerű érintkezése rengeteg meglepetést tartogat még számunkra, és nagy előrelépést jelenthet majd a gyógyításban. Ez a munka alig 10 éves múltra tekint vissza, tehát a szöveti hormonok és a parakrinia tanulmányozása beláthatatlan távlatokat nyit. Fontos, hogy a diabetest jól kezeljük, korán diagnosztizáljuk és visszaszorítsuk, amennyire csak lehet. Nagy szerepet kap a genetika tanulmányozása, miután e hormonok szabályozása, termelődése, individualitása, genetikája még kevéssé ismert.

A zsír amiről beszéltünk 

Korántsem teljes összefoglaló a zsírszöveti hormonokról .

Sikerülni fog ?

 Az inzulinrezisztenciát kezeljük betegségként,

főleg azoknál, akik rengeteg egészségtelen táplálékot fogyasztanak ! És egy ábra végül , mely próbálja összefoglalni a fentebb tárgyalt retinol binding globulin 4 , a glukóztranszporterek és az inzulinhatás összefüggéseit . A középpontban a zsírsejt .