Évek óta viharokat kavar a menopauzát követő női hormonpótlás . Régóta ismert jelenség , hogy a klimaktériumot megelőzően gyakorlatilag szívizominfarktus és egyéb súlyos szív érrendszeri történés nem fordul elő . Egyedüli kivételt talán azok a hölgyek képeznek , akik hormonális fogamzásgátlót szednek és egyidejűleg erős dohányosok . Ezen betegekben is a fokozott alvadékonyságból következő mélyvéna thrombozis és tüdőembolia a meghatározó . Tekintettel az adatokra a múlt század kilencvenes éveiben nagy remények éledtek a menopauzát követő súlyos , gyakran halálos végű szívizominfarktusok megelőzésére , ha női hormon pótlást alkalmazunk . Sajnos a kezdeti biztató eredményekre hatalmas csapást mért a 2004 ben idő előtt leállított nagy amerikai kísérlet( megfigyelés )sorozat , az ún Women’s Health Initiative Study ( női egészség megőrzésének kezdeményezése tanulmány ),mely során sajnos a várttól teljesen eltérő eredményeket kaptak .A szívinfarktus gyakorisága jóval gyakoribbnak bizonyult az ösztrogén pótlásban részesülőkben, mint azokban akik nem részesültek hormonpótlásban . Úgy tűnt , hogy ez a tanulmány végleg lehúzza a redőnyt a női hormonpótlás előtt. Valami azonban ugye mégsem egyezik . Mért is nem fordul elő infarktus menstruáló hölgyekben ? Nos , egy, ebben az évben közzétett tanulmány beengedte a fénysugarat az ajtón . Alapos elemzéssel kiderült ugyanis , hogy a korábbi tanulmány résztvevők túlnyomóan 79 év feletti hölgyek voltak . Ebben az életkorban már az érrendszer nyilván károsodott és az ösztrogének véralvadásfokozó hatása került előtérbe az érelmeszesedés okozta meszes plakkokon és természetes , hogy gyakoribbá válnak az infarktusok . Az új tanulmányban , melyet az észak karolinai egyetem munkacsoportja végzett, egészen más eredményeket kaptak . Ők az ösztrogénpótlást tapasz formájában végezték . Ennek jelentőségét is kiemelem majd . Összefoglalva eredményeiket , a menopauzát követő egy éven belül elkezdve a női hormonpótlást ,az infarktus gyakoriság csökken , egy éven túl viszont nő . A magyarázat az , hogy egy ép eret lehet védeni , de ha elkésünk a pótlással -az érelmeszesedés folyamata elkezdődik , és a meszes érfalon már sajnos könnyen ala-

kul ki véralvadék és ennek következtében érkatasztrófa.

Miért is alakul ki arterioszklerózis ösztrogénhiányban ? Emlékeznek talán még , hogy hormonhiányban a csontokban az osteoclastok ( csontbontó sejtek ) száma ugrásszerűen megnő és a csontbontás megindul . Az erek falában lerakódott anyag pedig nem más , mint csontszövet . Tehát ami a csontokból távozik , lerakódik az érfalban . Ha időt adunk , kialakul , ha időben lépünk -akkor nem .

A másik fontos tényező az adagolás módja . A Women’s Health Initiative Study esetén az ösztrogén adása szájon át történt . Az ösztrogén a bélből felszívódva egy gyulladásokban felszaporodó fehérje , a CRP ( C reaktív protein) termelését fokozza , mely maga is gyulladást vált ki az érfalban és annak elcsontosodását , elmeszesedését idézi elő. A tapaszban adott ösztrogén viszont megkerüli a májat , nem okoz CRP emelkedést és az érfal gyulladását sem . Az elmondottak alapján azt hiszem érdemes újragondolnunk a női hormon pótlást és annak formáját.

Áttérnék az erősebbik nem , a tesztoszteron és a keringési betegségek kapcsolatának tárgyalására . Ezen a téren is 20 éve folynak intenzív kutatások . Tisztázott, hogy idősödő férfiakban a tesztoszteron szint csökkenés hangulati zavarokat , csontritkulást, Alzheimer kórt (Moffat 2004 ) , elhízást ill testösszetétel változást (Svartberg , von Muhlen ) okoz .A testzsírtömeg nő , az izomszövet csökken . Hajlamosít cukorbetegségre , zsíranyagcsere zavarra , magas vérnyomásra és a szívinfarktus gyakoribbá válására (Philips 1993 ). A tesztoszteron szint 8 nmol/l alatt alacsony , 8-12 nmol között , ha tünetek vannak , valószínűsíthető a hypogonadizmus . 12 nmol/l felett biztosan kizárható . 60 év felett a tesztoszteron szint átlagosan 2-3 %kal esik évente (Harman , Feldman ) . Okaként valószínűleg a hypothalamus csökkent működése jelölhető meg , főleg az LH ( luteinizáló hormon játszik nagy szerepet a csökkenésben ( Veldhuis 1992 , Pincus 1997 ). A tesztoszteron szint csökkenése során egyre gyakoribbá válik a metabolikus syndromának nevezett tünetegyüttes ( magas vérnyomás , cukorbetegség , koleszterinszint emelkedés , hasi tipusú elhízás ) és a sajnos hozzá társuló szív érrendszeri katasztrófák ( Jones 2005 ). Tesztoszteron szint csökkenés esetén az inzulin emelkedik , inzulinrezisztencia alakulhat ki ( Simon 1994 ) és ennek kapcsán felnőttkori diabetes is. Tesztoszteron hiányban a gyulladásos cytokinek (ugye még emlékeznek az interleukinekre ? ) vérszintje megnő , ami gyulladást okoz az érfalban és ez természetesen hozzájárul az érelmeszesedés kialakulásához . Hasonló jelenségről beszéltem már fennebb a hölgyek esetén is . A cytokinek felszabadulását az úgynevezett tesztoszteron - elhízás - agyalapi mirigy - cytokin hurok eredményezi . Nagyon tömören , miről is van szó ? Ha a tesztoszteron szint csökken az inzulinszint megemelkedik és a testtömeg és a zsírszövet mennyisége megnő . A megnövekedett zsírszövet több leptint termel , mely gátolja az agyalapi mirigy luteinizáló hormon elválasztását , a tesztoszteron szint tovább csökken és a folyamat egy pozitív visszacsatolási körbe megy át . A zsírszövetben viszont annak rossz vérellátása miatt elhalások jelentkeznek és a körülötte kialakuló gyulladás hatására a cytokinek mennyisége nő , mely persze fokozza az osteoclastok ( csontbontó sejtek) tevékenységét , és a csontszövet lerakódik az érfalban . Összegezve a tesztoszteron igen fontos a szervezet anyagcseréjének biztosítása és mederben tartása érdekében, emiatt fontos pótlása a szív -érrendszeri betegségek megelőzésében és a jó közérzet , jó kedély megteremtésében , persze orvosi felügyelettel . Mellékhatásai persze lehetnek , mint például a prosztata daganatok gyakoriságának kismértékű emelkedése , de ez gondos urológiai szűréssel kivédhető, és úgy gondolom meg is éri a fentebb elmondottak ismeretében . Ami az egészben szenzációs , hogy ezeket már nagy elődöm, Charles -Éduard Brown Séquard is tudta vagy sejtette már az 1800 as évek közepén. Miután őt tekinthetjük a modern endokrinologia atyjának , így fényképével és rövid életrajzával búcsúzom el mára Önöktől .