A mai napon a polycystás petefészek syndromáról szeretnék írni, mely a női hormonális eredetű meddőség és a nőkben észlelhető fokozott szőrnövekedés leggyakoribb oka.

Első leírói két amerikai nőgyógyász kolléga (1935) Irving Stein és Michael L Leventhal voltak, korábban a betegség a nevüket viselte, ma ez az elnevezés már kevéssé használatos.

A szakállas nők diabetese volt az első megfogalmazás.

Ez a kifejezés utal a betegség fontosabb tüneteire: szőrnövekedés vagy másnéven hirzutismus, cukorbetegségre való hajlam, elhízás vagy túlsúly, csökkent fertilitás, a tüszőrepedés hiánya vagy magyarán szólva anovuláció. Előfordulási gya- korisága magas, a termékeny korban lévő nők 5-10%-a szenved PCO- -szindrómában. Morphologiailag igen jellemző a petefészkek típusos elváltozása a cysták, melyek elborítják a petefészkek felszínét, tulajdonképpen meg nem ért, és repedt tüszőknek felelnek meg. A klinikai tünetek 3 hullámban jelentkeznek. Tizenéves korban a testsúlynövekedés , fokozott szőrnövekedés, aknék, zsíros bőr főleg a bőrgyógyászati tünetek dominálnak .

Huszonéves korban az ovuláció hiánya miatt a meddőség illetve csökkent fertilitás jellemző ,mely általában persze párosul a meglévő bőrtünetekkel így a diagnózis felállítása viszonylag egyszerű.

Harmadik hullámban az anyagcsere és érrendszeri tünetek megjelenése dominál általában 40 év felett , ezek közül kiemelném a fokozott diabetes hajlamot, magasabb koleszterin és vérzsírszintet , gyakoribb magas vérnyomást és a gyakrabban előforduló érrendszeri történéseket.

Mik a betegség okai?

Ha megvizsgáljuk ezeket a fiatal hölgybetegeket egy nagyon alapvető megállapítást tehetünk: egy részük kifejezetten sovány vagy csinos, nagyobb százalékuk túlsúlyos.Az elmúlt évtizedek kutatásai alapján ma már tudjuk, hogy a betegség kialakulása mögött számos ok húzódhat meg ezért beszélünk syndromáról, -orvosi nyelven szólva tünetek összességéről-, az azonos tünetek hátterében különböző okok találhatók. A betegek anamnesisében az örökletesség általában megfigyelhető. Ahhoz, hogy a betegség kialakulását megérthessük megint vissza kell nyúlnunk szeretett biokémiánkhoz –melyhez remélem már minden olvasóm kedvet kapott-.

Mi történik az ováriumban?

A petefészekben ugye ott találhatók az ún. kezdeti, vagy primordiális tüszők, melyből minden ciklus elején elkezd kifejlődni néhány tüsző, ez a kiválogatódás fázisa vagy angolul a recruitment (sorozás), amely hor- monális hatásokra jön létre, nagy szerepet kap benne az un. anti Müllerian hormon, amiről már ko- rábban már említést tettem. Tömören összefoglalva az embrionális életben a Müller cső az a képződmény, melyből a női nemi szervek kifejlődnek, fíúmagazatban ez a cső már korán gátlódik, visszafejlődik, -a férfi nemi apparátus a Wolff csőből alakul ki- . Az anti Müllerian hormon kap ebben a szabályozásban szerepet, de jelentősége később is megmarad a petefészek funkció szabályozásában. A kiválogatódást követően kialakul az ún domináns tüsző, mely megérik és megreped hozzávetőlegesen a ciklus 14. napján. A tüsző megéréséhez nagy mennyiségű ösztrogen, főleg estradiol szükségeltetik, mely elsősorban a tüsző folyadékban van jelen és a tüsző falában termelődik, csak kis százalékban lép ki az érpályába ill. a vérbe, ahol persze szintén kifejti a hatásait.

Az ösztrogén termelés koleszterinből indul és férfihormonszerű anyagokon (17 OH progeszteron, androstendion) keresztül képződik. A folyamat igen szigorú hormonális controll alatt áll.

A tüszőfal külső rétegeiben találhatók az ún. theca sejtek, melyek az agyalapi mirigy luteinizáló hormonjának hatására (LH) férfihormont, vagy androgent képeznek, mely a fal belsőbb rétegeiben az ún. granulosa sejtekben tovább alakul estradiollá. Ezt a folyamatot katalizálja az FSH (folliculus stimuláló hormon), amely szintén agyalapi mirigy elülső lebeny eredetű hormon. Emellett még számos szabályozó anyag irányítja az érési folyamatot. Kiemelten fontos az inzulin, amely a theca sejtek férfihormon termelésére hat kedve- zően, és úgy tűnik -a jelenlegi kutatások alapján-, hogy ennek van igen fontos szerepe a betegség kialakulásában. A többi szabályozó anyagról, mint pl. az inhibinek, IGF1, interleukinek itt nem szólnék, pedig beleszólnak az érési folyamatba, és egyéb jelentős hormonok, így az ACTH hatásáról sem itt szólok.

Hogyan is hat az ovariumban az inzulin?

A hormonhatáshoz receptor szükséges, amely vagy a sejt felszínén, tehát a sejtmembránban, vagy a sejtmagban található. Az insulin esetén a receptor a membránban található és különböző jelátviteli mechanizmusok, kémiai anyagok közvetítik az eltérő hatásokat a sejtmagba és más-más gének aktiválódását és többféle fehérje szintézisét idézik elő. Tehát képzeljenek el egy tábornokot, ez jelen esetben az inzulin molekula, amely jelet ad a szárnysegédnek, ez a receptor, aki különböző futároknak ad eltérő utasításokat, ezek a jelátviteli mechanizmusok, akik más-másféle parancsokat teljesítenek. -Egy hormon, sokféle hatás.- A hormonhatás úgy alakul ki, hogy a hormon kötésekor a receptor térbeli alakja megváltozik és ez okozza a sejten belüli jelátviteli fehérjék aktiválódását. Képzeljük el, hogy a receptor struktúrája, három dimenziós alakja megváltozik valami miatt, és már kis hormonmennyiségre is fokozottan reagál. Ez általában genetikai mutáció eredménye és ez jellemző az öröklődő típusra. -Egy nukleinsav cseréje már elegendő lehet ehhez (pl. citozin-timin).- Ilyenkor az inzulinszint általában nem magas, de a jelenlévő inzulin fokozottan hat a petefészekben és a férfi hormonok képzését fokozza, amely ugye fokozott szőrnövekedéssel jár, és az ovulációt is gátolja . A tesztoszteron növeli a testtömeget is. Tehát a tesztoszteron szint emelkedés genetikai ok következménye. A mutáció az inzulinreceptort, vagy a környező fehérjéket érinti - de ez pontosan nem tisztázott még-.

A második esetben a beteg testsúlya valami miatt - pl. bő étkezés, hízásra való hajlam- megnő, ez a zsír- szövet mennyiségének megnövekedését vonja magával. A megemelkedő a zsírszöveti hormonok hatására kialakul az inzulinrezisztencia, - magyarán az inzulin- hatás az izmokban, zsírszövetben, májban csökken, de nem a petefészekben!- az inzulin szint ezáltal lesz magas, és ez váltja ki a tüneteket, növekedési hormonszerű anabolikus hatásánál fogva pedig tovább növeli a testtömeget is.

A két típus tehát szinte ránézésre és gondos anamnézis felvétellel elkülöníthető.

A kezelés mindkét esetben ugyanaz, a fertilitás helyreállításához csökkentenünk kell az inzulin szintjét és az inzulin hatását a petefészekben. Ilyen gyógyszer az inzulin- érzékenyítő ( insulin sensitizer) metformin. Ennek adásával a férfihormonszint csökken és a fertilitás helyreáll. Amerikában egyéb készítményeket is használnak, az ún. glitazonokat, ezek Magyarországon első és másodsorban is a cukorbetegség kezelésére használatosak, ezek is inzulin sensitizerek.
Mint a leírtakból kitűnik a második típus esetén van értelme a fogyókúrának, normál testsúlyú betegnél ez teljesen értelmetlen és felesleges, mert alacsony leptinszint lesz csak a következménye. A leptinnek pedig jótékony hatása van a ciklus második, vagy szekréciós fázisára, amikor is a képződő progeszteron elősegíti a petesejt beágyazódását a méhűrbe. A leptin hiánya fokozza a meddőséget és a méh energetikájának a zavarát fogja okozni. Újabban, miután a betegség egyre inkább népbetegség képét kezdi ölteni, -ezt én is látom saját betegeim számosságán-, a külső okok szerepe is egyre inkább felvetődött. Új és úgy gondolom nem alaptalan teória a hormonháztartást súlyosan károsító anyagok szerepe a betegség kialakulásában. Gondolok itt különböző peszticidekre, permetezőszerekre, melyek nagy mennyiségben érik szervezetünket a tömegélelmiszeriparnak köszönhetően. Olyan anyagok mutahatók ki szervezetünkben, -nem itthon persze, hanem Amerikában!-, mint a már tárgyalt bisphenol A vagy a peszticidként használt chlorpyrifos vagy a methyl parathios. Ezek sajnos már a tüszőfolyadékban is kimutathatók. (Foster 2003, Daston GP, Gooch JW ). A rendelkezésre álló irodalom ide vonatkozóan még szűkös, de a teória terjedőben van. Erről egy korábbi írásomban már beszámoltam. Múlt évben a San Diegóban tartott endokrin konferencián el is hangzott Evantia Diamanti Kandarakis, az athéni egyetem professzora szájából, hogy a PCO szindrómát az endokrin dysruptor anyagok okozzák, az ösztrogén receptorhoz kötődve, súlyosan károsítják az ösztrogének funkcióit, így a peteérést is. Egyre inkább terjedőben van a policisztás ovárium syndroma étrendi kezelése is, mint a mandula és telítetlen zsírok bevitelének növelése, a tejfogyasztás mérséklése (Ralph Golan). Lehetnek tehát külső okai a policisztás ovárium syndroma kialakulásának. Én azért is hiszek ebben, mert köztudomású, hogy például a XIX. században a férfiakban a spermiumszám bőven 100 millió felett volt milliliterenként, -gondoljanak a sok megesett szobalányra ,akikről Móricz Zsigmond regényeiben olvashatunk-, ma örülünk a 20 millió/milliliter felettinek is. Ugyanígy valószinűleg a petefészek funkció is károsodott.

Léteznek a policisztás ovarium syndromának ritkább formái is. Vegyük például a hypothyreosist, vagy csökkent pajzsmirigyműködést. Az anyagcsere lassulása és a társuló magas prolactin szint következtében a tüsző nem érik meg, a benne levő petesejt a megtermékenyülés hiányában elpusztul, de maga a tüszőfal sejtállománya, -a thecasejtek- ott maradnak, és termelik a tesztoszteront, ugyanazokat a tüneteket okozva, mint maga a polycystás ovárium syndroma. Ugyanezt okozzák még egyéb magas tejelválasztó hormonszinttel járó kórállapotok az un. hyperprolactinaemiák is,- ugye szoptatás kapcsán sincs peteérés-. Gyógyszerek (pszichiatriai készítmények) és a stressz is okozhat prolaktin emelkedést, anovulációt és meddőséget. Hasonló férfihormonszint emelkedést és klinikai képet okoznak a mellékvese férfihormon túltermeléssel járó kórállapotai, daganatok vagy öröklődő enzim defektusok.

Szóval, amikor polycystás ovárium syndromára gondolunk ezeket is gondoljuk át. Írásom végén négy lényeges mozzanatot tartok nagyon fontosnak kiemelni :

1. A meddőség hormonális okai között a polycystas ovarium syndroma nagyon előkelő helyen szerepel. Gyakoribb annál, minthogy simán genetikai eredetű megbetegedésnek tartsuk. A jelenlegi étrendi és vásárlási szokások fényében igen nagy hangsúlyt kap szerintem az endokrin disruptorok szerepe és ez a vonulat tovább vizsgálandó. Gondoljanak itt az ásványvizes műanyag flakonokban talált xenoöstrogénekre, a fusarium gomba toxinokkal szennyezett élelmiszerekre (mycoöstrogenek, zealarenone), vagy csak az elmúlt hónap németországi tojás botrányára.
2. A betegség a gyerekkortól indul bőrtünetekkel. Meddőség miatt általában nőgyógyász látja őket huszas éveikben, de a betegség később a negyvenes- ötvenes éveikben járó hölgyeket is súlyosan érinti anyagcsere hatásai miatt. Gondolok itt a diabétesz gyakoriság, a magasvérnyomás betegség és a szívizominfarktusok megemelkedett számára, mely PCO-ban kb hétszeres a normál hormonháztartású hölgyek- hez képest. Fontos tehát, hogy betegeinket idős korukig szervezetten gondozzuk, melynek jelenleg még nincsenek meg a feltételei, -szerintem regiszterük sincs Magyarországon,- de a kérdés horderejénél fogva a gondozást célszerű lenne megszervezni mielőbb.

3 Emellett mindig gondoljunk másodlagos PCO-ra is.

4 Az ACTH steroidszintézist fokozó hatása jól ismert és az is , hogy a fokozott cortisol hatás gátolja a már tárgyalt IGF 1 képzést a pete- fészekben, ezáltal gátolja a tüsző érését is (MM Vivarios 2000 ). Nem lehet, hogy a stressz is szerepet játszik a polycystás ovárium syndroma kialakulásában ?

Amikor ezt kis írást először megírtam, még meleg nyár volt, most egy februári zimankóban írom e sorokat. Remélem fél év múlva még többet tudok írni és nagyobb előrehaladásról a kérdéskörben. Azért, bár bután hangzik, de meghagyom az eredeti befejezést. Ehhez nem nyúltam hozzá egyedül :).

Nem unják még? Olyan szép meleg júliusi nap van.

Menjenek hölgyeim a strandra – most elhagyom Önöket, és szép napot kívánok!!