Mai írásomban az immunrendszer idegrendszeri hatásairól, az agy és a hozzá kapcsoltan működő hormonrendszer irányító szerepéről szeretnék írni és azokról a körökről, melyeket az írás elején feltett ábra igyekszik bemutatni. Vegyünk egy konkrét klinikai példát: téli hűléses vírusfertőzés kezdődik. Milyen a kedélyállapotunk? Természetesen levertek leszünk, jó közérzetünk megszűnik (ez az ábrán feltüntetett ún. well-being = jó közérzet), hormonrendszerünk letaglózottá válik, nem érezzük pezsgésüket a vérünkben. Pedig ott vannak azok, csak nem érezzük a hatásukat. Ha nagyon egyszerűen akarnám megfogni a kérdést, azt mondanám, hogy a keletkező gyulladásos cytokinek, gondolom most már nem kell részleteznem ezen fehérjetermészetű anyagok jelentőségét a véráram útján eljutnak az agysejtekhez és az agyalapi mirigyhez és ott gátló hatásokat fejtenek ki vagy direkt a sejtmembránhoz kötődve, vagy a növekedési hormon hatását gátolván, melynek felnőttkori egyik fő szerepe a jó közérzet megteremtésében rejtezik. Gondoljanak arra, hogy egy intenzív futás, konditermi gyakorlat után milyen jól érezzük magunkat a nagy mennyiségben felszabaduló növekedési hormon hatásaként. Ezt egy vírusfertőzés röpke percek alatt képes semmissé tenni. Ma ezt a témát járjuk körbe, amely egy vadonatújonnan fejlődő tudomány, a psychoneuroimmunologia nevet viseli. Az agy és nyirokszövet közötti kommunikációt részint a vegetatív, mégpedig a paraszimpatikus idegrendszer, részben pedig a köztiagy és az általa szabályozott agyalapi mirigy hormonok, részben pedig a nyirokszövet által termelt interleukinek teremtik meg. Magáról a gyulladásról ill. a gyulladásos válaszreakciókról az agyban és az agyalapi mirigyben lévő interleukin receptorok révén értesül a szervezet. A válaszreakciók egyik fontos hormonális pilléréről már beszéltünk a stresszhormonokról, tehát a CRH ról az ACTH ról és a cortisolról. Ezek mérséklik az immunfolyamatot. Van két nagyon fontos hormonunk, melyek viszont tevékenyen erősítik az immunrendszert, ezek közül az egyik a már tárgyalt tejelválasztó hormon, a prolactin, a másik pedig a növekedési hormon. Mindkettő sok aminosavból álló, úgynevezett polipeptid hormon. Mindkettő serkentőleg hat az immunrendszerre, annak sejtjeire. Hatásaikat számos kutató tanulmányozta és jelenleg is intenzív kutatások tárgya. A nyiroksejtek membránján lévő receptorhoz kötődve hasonló jelátviteli utakon keresztül közvetítik hatásukat a sejtmagba .Emiatt hatásaikban is nagy az átfedés , melyek igen kiterjedtek .A prolactin például fokozza a lymphocyták osztódását és ezáltal növeli a számukat és számos ponton fokozza hatásukat is( Russell és munkatársai 1986 .) Hasonlóan fontos az immunrendszer szabályozás szempontjából a növekedési hormon is ( Galla 1991 )és az IGF 1 ( insulin like growth factor 1 , inzulinszerű növekedési faktor) , mely a növekedési hormon tényleges hatásait közvetíti a sejtek felé és nagyrészt a májban termelődik. Inzulinhoz hasonló szerkezetű polipeptid. A kérdést megbonyolította az a felfedezés, hogy ezen hormonokat nemcsak az agyalapi mirigy, hanem maguk a nyiroksejtek is termelik (Kooijman 1996). Ezek termelésének szabályozása független az agyalapi mirigyétől és helyi ún. parakrin szerepet töltenek be az immunsejtek egymásközti szabályozásában (tehát a képződés helyén a környező, szomszédos sejtekre hatnak). Már beszéltem arról, hogy a stresszhormonok gátolják az immunválaszt és különböző gyulladásos megbetegedésekben. A betegség stresszt jelent a szervezet számára, a cortisol szint jelentősen nő, és katabolikus hatásánál fogva a szervezet energiáit felemészti, súlyos fogyást, testi leromlást eredményez. Ezt ellenregulálja a prolactin és a növekedési hormon is (Kelly és Dantzer 1991). A növekedési hormon adása hatékony lehet a hosszú távon gyulladáscsökkentőként adott steroid mellékhatások kivédésére és a növekedési ütem helyreállítására gyermekekben (Sarna 1996) vagy súlyos AIDS vagy rákos betegekben a legyengülés és izomvesztés csökkentésére (Kelley 2004). Elmondhatjuk, hogy az immunrendszert az agyalapi mirigy hormonjai tehát két irányból befolyásolják, gátolják és serkentik is, valamint, hogy ennek a kényes hormonális egyensúlynak nagy jelentősége van a gyógyulás és túlélés szempontjából. A hormon-hormon kölcsönhatások mellett hormon interleukin kölcsönhatások is jelentkeznek, a gyulladásos cytokinek csökkentik a hormonális hatásokat, ezáltal ún. endokrin rezisztenciát (hatástalanságot) eredményeznek. Például emlődaganat sejtjeiben a növekedési hormon által szabályozott IGF 1, mely a növekedési hormon sejthatásait közvetíti, gyorsítja a sejtek osztódását, ez a hatás azonban néhány picogrammnyi mennyiségű interleukin 1- gyel felfüggeszthető (Shen 2004). Az agyban termelődő növekedési hormon és az IGF 1 állatkísérletes adatok alapján javítják a kognitív funkciókat, a memóriát és az életminőséget. Ugyanígy hatnak egy 2006 -ban kelt nagy tanulmány alapján szorongásos kórképekben, depresszióban és agyalapi mirigy elégtelenségben szenvedő betegekben is. (Deijen és Arwert). Javítja a gyulladásos cytokinek által kiváltott psychés tüneteket is, tehát azt a levertséget, rossz közérzetet, amit egy infekt betegség okoz. A testmozgás például véd az agyi értörténések ellen, ez a hatás is mint már az elején említettem a testmozgás növekedési hormon és IGF 1 szintet emelő hatásán alapul (Carro 2001). .David Beaton részletesen tanulmányozta az immunrendszer működését schizophréniában szenvedő betegekben. A hypothalamus, agyalapi mirigy és mellékvesekéreg működésének zavara miatt immunrendszerük gyengébb, lábadozási idejük hosszabb, cytokin szintjük alacsonyabb, mint az egészséges embereké. Nagy jelentőséget kell tehát tulajdonítanunk annak az egyensúlynak mely a cytokinek és hormonok között fennáll. A cytokinek és hormonok közötti kölcsönhatásokat is sejten belüli fehérjék az úgynevezett SOCS fehérjék alakítják ki (suppressors of cytokine signalling), de úgy gondolom ebbe a biokémiai dzsungelbe, most ne menjünk bele, mert sohasem jövünk ki onnan. Írásommal szerettem volna egy olyan problémakört felvillantani, mely a jövőben várhatóan óriási fejlődés elé néz. Hogyan hat a betegség a beteg idegrendszerére és hogyan hatunk és hogyan tudunk majd még jobban visszahatni saját immunrendszerünkre. Gondolom mára Önöknek is elég volt ebből! Szép napot!

Molekuláris hurkok az idegrendszer , a mellékvese és az immunrendszer között.