Kedves olvasóim ! A mai napon egy újabb történetet prezentálnék Önöknek ,melyet nagyon kedves nőgyógyász-endokrinologus barátom , dr Béres László küldött nekem Budapestről . Ajánlom irását Önöknek, és  őt magát is mint gyakorló szakembert az ilyen témákban , és halkan megsúgom a telefonszámát is, mert kiváló orvos : 30 /9624703.

dr. Béres László szülész-nőgyógyász endokrinológus szakorvos vagyok.  Az endokrinológia azért érdekelt kezdettől fogva, mert áthidalta azt a tátongó szakadékot, amely a biológiai folyamatok és a szülész-nőgyógyász mesterség között tátong. Az endokrinológia oldaláról tekintve pedig  a különböző hormonok, olyannyira összefüggnek egymással, hogy  kiszakítva a reprodukciós folyamatokat a belső-elválasztású mirigyek rendszeréből, a fertilitási problémák nem is érthetők meg teljesen ill. a női hormonális-rendellenességek nem kezelhetők eredményesen.

Nőgyógyászati endokrinológia tárgykörébe  a vérzéshiány, az ovulációhiány, a polycystás ovárium, a fokozott szőrösödés, a pubertáskori hormonális zavarok, a diszfunkcionális méhvérzések,a menopauzális átmenet, a hormonpótló kezelés, a  hasi elhízásból ill. a pajzsmirigy rendellenes működéséből adódó reprodukciós zavarok, az anyát és magzatot veszélyeztető  terhességi hormonális eltérések,  a hormonális fogamzásgátlás és a női infertilitás számos formája, így az endometriosis ill. az ismétlődő korai vetélések tartoznak.

Vegyünk egy példát:  K.M. 32éves, nem szült hölgy gyermeket szeretne, de 3 éve nem esik teherbe. Menstruációs ciklusa 28 és 33 nap között változik. Magassága 168cm, súlya 81kg, haskörfogata 97cm.  Családjában apai nagyszülők és apja is  cukorbeteg. Anyja családjában  több magasvérnyomás eset is előfordult.  Vérnyomása és éhomi vércukor-szintje a normál tartományban van. Hüvelyi ultrahanggal a ciklus 9.napján 7mm méhnyálkahártyát és polycystás-jellegű petefészkeket találtam. Domináns tüsző nem volt. Hormon eredményei közül kiemelendő  a kóros LH/FSH 3:1 arány (agyfüggelék-mirigy petefészket stimuláló hormonjai),  az alacsony SHBG (máj által termelt hormon kötő fehérje, ha alacsony,  akkor a nagyobb mennyiségű férfihormon megzavarja a szabályozást), és emelkedett 120’-es inzulin érték, amely inzulinrezisztenciára utal. Mi a teendő a spontán teherbeesés érdekében? Mindenekelőtt az emelkedett inzulin-szint normalizálása: inzulin-érzékenység növelését célzó beavatkozások a következők: friss zöldségek (céklalé, répalé, gezemice-saláta), teljeskiörlésű gabonafélék fogyasztása, édességek kerülése, fizikai aktivitás növelése (főleg tornagyakorlatok) kb. 3 hónapon át. Ekkor hormon kontroll-vizsgálat következik, amely megmutatja, hogy az inzulin-szenzitizátor metformin beállítása szükséges-e. Ezt követően,  1-2 hónap múlva vagy közben is, folliculometria (tüsző-, ill. méhnyálkahártya-vastagság mérés) végzése ajánlatos. Ha  nincsen spontán tüszőérés és ovuláció, akkor stimulációs kezelés és ovuláció indukció szükséges.  A fenti leírás lényege a sorrendiségében van, először mindig a normál reproduktív működést gátló tényezőket kell kiiktatni és csak utána megkezdeni a petefészek-stimulációt, különben magas maradhat  az ovuláció nélküli ciklusok és/vagy a sikertelen terhességek aránya.

De ugyanilyen  fontos a termékenység megtartása tekintetében a pajzsmirigy-hormonok szerepe. Ha nem termelődik optimális mennyiség, az a tüszőrepedés elmaradásával, korai vetéléssel vagy a magzat nem-optimális fejlődésével járhat. Kimutatták, hogy a terhesanyák egészen enyhe pajzsmirigy alulműködése, a gyermekek mozgáskoordinációs zavarával, figyelemzavarával ill  az IQ csökkenésével járhat. Ezért nagyon fontos, főleg ha családban pajzsmirigy érintettség előfordul, a terhesség előtt a TSH-szint mérése, melynek optimális esetben 1 mIU/l körül kellene lenni. Ha a teherbeesés megtörténik és,  ha a hormonpótlás szükséges volt, 25ug-mal automatikusan emelni kell a dózist a megnövekedett l-thyroxin- igény kielégítése érdekében  ( a lepény által termelt BHCG TSH hatású is  és a 12.hétig a pajzsmirigy  nélküli magzat pajzsmirigyhormon ellátásáért felel, de a csökkent rezerv-kapacitású  pajzsmirigy nem képes a hormon-szekréció megfelelő arányú fokozására, amely egyébként koraterhességben a normális magzati fejlődéshez elengedhetetlen).

A hyperprolactinémia, -amely gyakran pajzsmirigy-alulműködéshez kapcsolódik, de jelentkezhet önállóan is-,  szintén fontos tényező, amely akadályozhatja az ovuláció ill. a fejlődő preembrió normális beágyazódását. Néha nehéz a diagnózis felállítása, mert gyakran lappangó formában van jelen: nagymértékű éjszakai emelkedés után reggelre közel normál prolactin-szintet mérhetünk. Ezért fontos a többszöri mérés ill. a terheléses vizsgálat elvégzése. Fontos, hogy terhesség bekövetkeztének, tehát a menstruáció elmaradásának észlelése idején, ne hagyjuk abba a kezelést minden átmenet nélkül, mert a hirtelen prolactin-emelkedés megemelheti a vetélés kockázatát.

Végül a functionális hypothalamicus anovulatio (magyarul: funkcionális köztiagyi tüszőrepedés elmaradás) gyakori még a terhességre vágyó és terhességre képtelen pácienseim között. Ezt okozhatja krónikus pszichés stressz, fogyókúra, rendszeres intenzív sport.  Mindhárom esetben ugyanaz az endokrinológiai „végső közös pálya” felelős a reproduktív működés leállásáért: a  köztiagy-agyalapi mirigy-mellékvese tengely  aktivitása gátolja le mindenszinten a reproduktív tengely működését,azaz a köztiagy-agyalapi mirigy-petefészek  szabályozási útvonalat, ezért maradnak inaktívak a petefészkek. Ha valamire, akkor erre nagyon érvényes az életmód változtatás hatékony fegyvere. Ez az állapot ugyanis visszafordítható, megszüntethető.

Dióhéjban ennyit szerettem volna mindennapi munkám illusztrálásaként bemutatni. Indokolt esetben,  érdemes a hormon vizsgálatok a mainál szélesebb körű kihasználása, hiszen nagyon sok kedvezőtlen irányú folyamatra rávilágíthat, amely később már életet megrövidítő és életminőséget rontó betegségként jelentkezhet. Ilyen az első példaként említett polycystás ovárium esete is, amely kezdetben reprodukciós zavar képében jelenik meg, később viszont jelentősen nőhet a cukorbetegség,  szívkoszorú- vagy agyér betegség, sőt az emlő-  és a méhtestrák fokozott kockázata is, ezért az endokrinológiai kivizsgálás és az azt követő konklúziók levonása  nagyban hozzájárulhat a reproduktív egészséghez, továbbá az egészségtudatos magatartás kialakításához.

                                                                                  dr. Béres László

Budapest, 2010. szeptember 26.