Mai szösszenetemben a memóriafunkciók hormonális szabályozásáról szeretnék néhány gondolatot felvetni. Az emlékezet azon képességünk, mely során képesek vagyunk információkat rögzíteni, tárolni és visszaidézni. Ezt az élettani folyamatot agyunk, ill. döntően az ún. limbikus rendszer ill. annak néhány kitüntetett tagja végzi. Ezt az agyterületet elsőként Paul Broca francia orvos írta le 1878- ban,ősemlős agynak is nevezik, miután megjelenése az evolúció során megelőzte a nagy agykérgi területekét (paleomammalian brain). Több agyi területből összetevődő szerv, melynek sémáját be is mutatom egy kis ábrán. Fontos részei a hippocampus (talán a legkitüntetettebb tag), a hypothalamus, thalamus, amygdala, az agyalapi mirigy, a gyönyörközpontként korábban már tárgyalt nucleus accumbens. Nem akarom mindegyik felsorolásával untatni Önöket. A memóriát többféle módon lehet osztályozni, rövid idejű (short-term), hosszú idejű (long –term) memória, vagy különböző funkciói alapján (pl. térbeli memória). A memória alapvetően idegi folyamatok során alakul ki, de a hormonok is jelentősen befolyásolják annak működését. Hivatkoznék itt korábbi írásomra, miszerint a férfiak térbeli és navigációs képessége fejlettebb, mint a nőké, mely a tesztoszteron különböző agyterületek embrionális fejlődésére gyakorolt hatásának következménye. A legújabb kutatások alapján az immunrendszernek is van hatása a memória működésére, de ezek az eredmények még nagyon koraiak és kísérletiek. Jól kirajzolódik azonban az a hármas pillér - idegrendszer, hormonrendszer és immunrendszer –amelyen a szervezet szabályozása nyugszik. Visszakanyarodva a hormonokra ezek az irodalmi adatok alapján jelentősen modulálják a memóriát. Felsorolásszerűen beszélnék róluk és betöltött vagy tisztázottnak vélt szerepükről. Megjegyezném, hogy zömmel friss és jórészt állatkísérletes eredményekről van szó, melyek a jövőben jelentősen átértékelődhetnek. 1.) Kezdjük a melatoninnal, melynek emlékezetjavító hatása bizonyítottnak tekinthető, írtam már róla a korábbiakban, ismert erőteljes antioxidáns molekula. Az idegsejtekben számos mikrocsövecske (mikrotubulus) található, melyek az anyagáramlásban, a sejtoszlásban és valószínűleg a tudatállapot kialakulásában is szerepet játszanak. Ezek a tubulin nevű fehérjékből állnak össze tubulusokká, melyeket egy ún. tau fehérje véd a károsodásoktól. Ezt a fehérjét védi a melatonin a rendelkezésre álló adatok alapján. A melatonin tartós adása állatkísérletekben véd a kísérletesen előidézett memóriazavarok ellen (Sharma Gupta 2001), emberben is biztató kísérletek vannak az Alzheimer kór kezelésében. . 2.) Kiterjedten vizsgált az ún. stresszhormonok szerepe a memória alakításában. A stressz elhárításában a hypothalamus, az agyalapi mirigy és a mellékvesekéreg vesz részt, ezeknek fő hormonjai a CRH (corticotropin felszabadító vagy releasing hormon, mely a hypothalamusban termelődik), az ACTH (adrenocorticotrop hormon mely az agyalapi mirigy elülső lebenyében választódik el) és a mellékvesekéreg által termelt cortisol. Akut ACTH adását követően a memória javul, tartós adás az emlékezeti funkciókat rontja. Ugyanez vonatkozik a cortisol fokozott termelődésével járó betegségekre is, mint pl. a Cushing kór, amiről ugye már írt dr. Tóth Miklós kollégám és barátom, ebben a kórképben már klinikailag bizonyíthatóan is romlanak a tanulási és emlékezési funkciók. Biológiai értelme valószínűleg az, hogy hevenyen segít a stressz szituáció rögzítésében, hogy majd máskor elkerülhessük, ez az ún. Levine hypothesis: az ACTH fokozza félelmet és ebben az állapotban minden jobban, rögzül. Ha a stressz tartósan áll fenn, a memória funkciók romlanak, ez is valószínűleg valamilyen védelmi funkciót tölthet be. Cushing kórban bizonyítható a cortisol hippocampusra kifejtett gátló és neuronkárosító hatása is. 3.) Fontos a nemi hormonok szerepe is a memória alakításában. Ugye emlékeznek a magatartás szabályozásában mind az ösztrogének mind a tesztoszteron fontos szerepet, játszanak. Postmenopausában több vizsgálatsorozat is történt hormonpótolt hölgyeket összehasonlítva a hormont nem szedőkkel (Barbara Sherwin, Susan Resnick). A szellemi teljesítmény hormont szedőkben bizonyíthatóan jobb, a hippocampus vérellátása is megnő. Ugyanilyen hatása a tesztoszteronnak is van, de kevesebb tudományos kísérleti eredményt találtam az irodalomban ilyen irányú hatásáról, ezért kérem hölgyeim –bocsássanak meg férjüknek, ha nem figyel Önökre vagy visszakérdez- csak nemi sajátságról, van szó! 4) A vasopressin és az oxytocin memóriára gyakorolt hatása is fontos és divatos kérdés is. A vasopressin ugye az oxytocinnal együtt a hypothalamusban termelődik, és a hátsó hypophysisben kerül a véráramba. A vasopressinnek főleg a vízterekre gyakorolt hatása ismert, emellett szerepet játszik a férfias vislkedés és férfiakban a párválasztás szabályozásában. A memóriafunkciókat is javítja, létezik azonban egy szintetikus analóg vegyülete – a dezmopresszin (DDAVP), amelynek ilyen irányú hatása sokkal kifejezettebb. Ezen hatások vizsgálatában magyar kutatók is igen tevékenyen részt vettek a Szegedi Orvostudományi Egyetemen (László és mtsai) A „love hormon „– az oxytocin főleg a szelektív amnesiára gyakorol hatást . A szerelem vakká tesz, ugye? (Markus Heinrichs 2004) 5.) A legfrissebb kutatások alapján javítja a tanulási folyamatokat az inzulin, valamint a gyomor-bél hormonok közül a már korábban részletesen tárgyalt éhezési hormon, a ghrelin is. 6.) Pajzsmirigy hormonok (thyroxin T4 hiányában gátolt a hippocampus működése, mely szintén memóriazavarokat okoz). 7.) A zsírszövet által termelt leptin is részben a hippocampusra hatva, azt stimulálva csökkenti az étvágyat. Miután a leptin vérszintje a szervezet zsírmennyiségétől függ így valószínűsíthető, hogy a szervezetünk belső szignáljai is befolyásolják a memóriát. Remélem sikerült egy kis bepillantást nyújtanom az idegrendszer és hormonrendszer kapcsolatainak összefüggéseibe jelen dolgozatommal, remélem, kezdenek kirajzolódni azok a kapcsolatok, melyek a két nagy szabályozó rendszert összekötik. Megfigyelhető, hogy heveny stressz állapotokban, az éhezésben, a párválasztásban valamint a faj fenntartásában szerepet játszó hormonok komolyan javítják a memória funkcióinkat. Végül egy gondolkodó elődünk képével búcsúznék önöktől most.